Dr�ga Bar�taim….

�rta: Fircorwen

(Ennek a kis „sz�sszenetnek” semmi k�ze az eddigi fanfic-jeimhez, �s val�sz�n�leg az elk�vetkez�h�z sem lesz(b�r ki tudja…), ez csak �gy j�tt.

Teh�t: Veronica a Fenns�kon maradt, m�g a t�bbiek hazamentek. T�bb� sose t�rtek vissza hozz�….)

          Egyed�l vagyok.

Ez a k�t egyszer� sz� annyira tud f�jni, hogy az m�r szinte elviselhetetlen.

Kint tavasz van, ragyog a nap, minden gy�ny�r�, de �n m�gsem tudok ennek �r�lni. A Fah�z �res, ahogy a sz�vem is. Csak �n vagyok, egymagam. Most, hogy itt fekszem az �gyamban �s egy r�gi f�nyk�pet szorongatok, eszembe juttok Ti, dr�ga bar�taim. Elmentetek. Oly r�g elmentetek. H�ny �ve is volt? Negyven? Vagy �tven? Nem tudom. M�r j� ideje nem sz�molom.

         Akkor, sok �ve, mikor megtal�lt�tok az hazautat k�rtetek, hogy menjek veletek, de �n maradtam. M�ig sem tudom mi�rt, de m�r nagyon b�nom ezt a d�nt�st. Eml�kszem a k�nnyeitekre; arra a szomor�s�gra, amit a szemetekben l�ttam. Valahol m�lyen �retzetem, hogy akkor l�tlak Titeket utolj�ra, de nem akartam elhinni. De ha m�g el is hiszem, akkor sem lenne most k�nnyebb…

Hi�nyoztok! Istenem, annyira hi�nyoztok! George, Marguarite, John, de legf�k�ppen Te, Ned! Szerelmem…

„Visszaj�v�nk �rted Veronica, eszk�sz�m!” Ezt mondtad, �s �n el is hittem. V�rtam r�d. H�napokat, �veket, de Te nem j�tt�l. �s nem csak Te, egyik�t�k sem j�tt!

Mi�rt nem? Mi�rt hazudt�l, Ned? �n igaz�n szerettelek! B�ztam benned! M�gis becsapt�l… Rengetegszer s�rtam emiatt, �s m�g most is kicsordul a k�nnyem, ha r�gondolok.

         Egyed�l vagyok, meg�regedtem.

Mag�nyosan, �pp �gy , ahogy a fiatals�gomat is t�lt�ttem. �s ha R�tok gondolok, arra n�h�ny boldog �vre, am�g voltatok nekem, m�g jobban r�m telepszik a mag�ny. Ti voltatok a csal�dom. Szerettelek benneteket. �s �gy gondoltam, �n is fontos vagyok Neketek. De azt hiszem, t�vedtem. Elfelejtettetek.

Vagy van valami nyom�s indok arra, hogy nem j�ttetek vissza hozz�m? Nem hiszem. Erre nincs ments�g. Arra gondolni sem merek, hogy valami t�rt�nt veletek a haza�ton. Az nem lehet! K�ptelens�g! De ha m�gis �gy lenne, bocs�ssatok meg…

         Alkonyodik. Kint elcsitulnak a zajok.

Nagyon f�radt vagyok, de nemsok�ra pihenhetek. V�gre v�get �r minden. A mag�nyom is. �jra l�thatom a sz�leimet �s….tal�n Titeket is, dr�ga bar�taim.

         Csend van. Minden�tt. M�gegyszer r�n�zek a f�nyk�pre, majd magamhoz szor�tom, mintha csak Benneteket �leln�lek.  Most l�tlak Titeket, �s egyre k�zelebb ker�lt�k hozz�m! Meleg, szeret� f�ny vesz k�r�l. Ti is itt vagytok, �rzem! Most m�r nem f�j semmi, minden gondom elsz�llt, boldog vagyok…