Roxton �s Challanger az erd�t j�rta, mikor hirtelen mozg�st �szleltek

az egyik bokorb�l.

 - Raptor? - k�rdezte Challanger.

 - Nem hinn�m. - v�laszolt John, mik�zben cs�re t�lt�tte a puk�j�t - 

Ann�l kisebb. Lehet, hogy �rtalmatlan...

Ekkor egy kis nyilvessz� rep�lt el kettej�k k�zt, �s egy f�ba f�r�dott.

 - Szents�git! - morgott Roxton, �s megh�zta a ravasz.

Tal�lt. A bokorb�l ki�llt�s hallatszott.

A k�t f�rfi odamer�szkedett, hogy megn�zz�k az �ldozatot, �s a

l�tv�nyt�l a l�legzet�k is el�llt. A bokorban egy �jfekete b�r�, feh�r

haj�, hegyes f�l� f�rfi fek�dt.

- Mi az �rd�g ez? - k�rdezte csod�lkozva Challanger.

 - Szerintem r�hib�zt�l George... - felelte Roxton. - �rd�g. �s �n azt

mondom, t�nj�nk el innen...

Ezzel sietve visszaindultak a fah�zhoz.

6 h�nappal k�s�bb.

~~~~~~~~~~~~~~

Lintintiwe a fah�z el�tt �llt, �s l�tta, hogy minden rendben van: a h�z

�res volt, mindenki elment. Az elf az elm�lt f�l �vet b�jk�l�ssal t�lt�tte,

mert a drow-k m�g mindig a nyom�ban volta, de egy hete m�r sz�n�ket

se l�tta, ez�rt rem�nykedett, hogy siker�lt ler�znia �ket.

Most m�r soha nem fogj�k megtal�lni a kisl�nyt! - gondolta mag�ban,

�s elmosolyodott.

Ekkor valaki elkapta a haj�t, h�trah�zta a fej�t �s egy kardpenge

nyom�dott a tork�hoz:

 - Azt hitted, hogy megmenek�lhetsz, darthiir? - sziszegte elf nyelven a

kard gazd�ja, egy drow n�. - Most v�ge a j�tszadoz�snak!

 - V�ge bizony! - mondta Lintintiwe, �s g�nyosan felkacagott. -

Elmentek! Soha nem leltek a nyom�ra.

�rezte, hogy a drow megremeg d�h�ben.

Egy m�sik n� l�pett el�:

 -Mondd meg, hol van! - �v�lt�tte. - �s gyors hal�lod lesz!

Lintintiwe lek�pte. A kardot tart� s�t�t elf, Malla elv�gta Lintintiwe

tork�t, majd a f�ldre l�kte a testet.

T�rsa, Velkyn pofon v�gta:

- Te h�lye! Mi a francnak �lted meg? M�g nem besz�lt!

Malla szeme d�h�sen villant:

 - Elfelejtetted, hogy ki vagyok? - sziszegte.

Velkyn nem sz�lt semmit. Persze, hogy tudta, hogy Malla a Baenre H�z

gyermeke, Manzoberranzan Els� H�z�j�. Nem akart m�g nagyobb

vit�ba keveredni, ez�rt h�tat ford�tott �s elindult a fah�z fel�.

A t�bbi drow �tkutatta a k�rny�ket, de nem tal�lta semmit.

Velkyn �s Malla felment a fah�zba, de az �resen �llt.

Velkyn m�r remegett a d�ht�l, majd fogott egy sz�ket �s a falhoz

v�gta, mire az darabokra t�rt.

 - Most jobb? - k�rdezete t�le g�nyosan Malla, mik�zben r�n�zett a

sz�k maradv�nyaira.

- Vigy�zza a sz�dra! - sziszegett r� Velkyn.

- Most mit akarsz tenni? - k�rdezte Malla a t�rsn�j�t.

Velkyn fel-al� j�rk�lt, majd ki�llta az erk�lyre, �s len�zett a tiszt�sra,

ahol Lintintiwe holtteste fek�dt. Hirtelen esz�b jutott valami, �s

gonoszul elvigyorodott:

 - Zin-carla...

Malla k�p�n s�t�ni vigyor ter�lt sz�t.

A Zin-carla nagy �ldozatot k�vetlet. A szertart�s alatt m�r t�z k�zrend�

katon�t �ldoztak fel, de ez m�g nem volt el�g. �t f�papn�, Velkyn,

Malla, Belaern, Honglath �s Zhaunil m�r �r�k �ta im�dkozott, de

hasztalan. Ekkor jelent meg Lloth komorn�ja, egy yochlol. Ez a cs�pos

l�ny magas volt, �s megny�lt, elfoly� von�saival egy le�gett gyerty�ra

eml�keztetett. Velkyn, a szertart�s vezet�je �dv�z�lte.

Zin-carlat akarsz? - �rkezett Velkynhez a yochlol ment�lis �zenete

Igen! - v�laszolta szint�n telepatikusan Velkyn.

Az �ldozat m�g nem el�g!

A drow n� sokat mond�an elvigyorodott, majd a k�vetkez� olt�ron

fekv� �ldozat f�l� emelte a t�r�t. M�r majdnem belem�rtotta a

szerencs�tlen h�m sz�v�be, mikor hirtelen a mellette �ll� Belaern-be

d�fte a t�rt. Majd megp�rd�lt, �s a m�sik oldalon l�v� Honglath-ot is

lesz�rta.

 - Rendben! - mondta Lloth komorn�ja imm�r fennhangon. - Megkapod

a Zin-carlat! De a P�kkir�lyn� akarat�t kell teljes�tened. Pontosan t�z �v

m�lva indultok el. A l�ny �lve �s s�rtetlen�l kell Lloth-nak. �s ne feledd!

Abba a vil�gba a P�kkir�lyn� keze m�r nem �r el. Vagyis magatokra

maradtok. A Zin Clarat pegid te ir�ny�tod, Velkyn. Ha elbuksz, halott

vagy.

Ezzel yochlol elt�nt.

Velkyn a k�t megmaradt papn�h�z fordult:

 - Hozz�tok a testet!

A h�rom papn� hossz� �r�kig munk�lkodott a holttesten m�gikug

ken�cs�kkel �s er�s var�zslatokkal. A test mozgat�sa egyszer� feladat

volt egy f�papn�nek, de a Zin-carla enn�l sokkal bonyolultabb dolgot

jelentett. A harag-szellem, ahogyan az eredm�ny�l kapott �l�halottat

nevezt�k, olyan zombi volt, amely rendelkezett el�z� �lete

k�pess�geivel, �s a kijel�lt f�papn� ir�ny�t�sa alatt �llt. Ez volt Lloth

leg�rt�kesebb aj�nd�ka, melyet csak ritk�n kaptak meg, mert a Zin-

carla - a l�lek visszak�ld�se a tesbe - kock�zatos volt. Csak a papn�

akaratereje akad�lyozta meg, hogy az �l�halott k�v�natos

tulajdons�gai �sszekeveredjenek a sz�ks�gtelen eml�kekkel �s

�rzelmekkel. A tudat �s az ir�ny�t�s k�zti hat�rvolna nagyon keskeny

volt, m�g a f�papn�kt�l megk�vetelt ment�lis fegyelem mel lett is.

Emellet Lloth a Zin-carlat csak bizonyos konkr�t c�lok el�r�sehez adta,

�s ha valaki let�rt a fegyelem keskeny vonal�r�l, az mindenk�ppen

kudarcot vallott.

Lloth pedig nem kegyelmez a veszteseknek.

A harag-szellem mag�nyosan �llt az egyik szent�lyben. Nem �rzett

f�rads�got, nem ismert f�lelmet, nem �rzett m�r semmit. Sz�p arc�n

semmilyen �rzelem se t�kr�z�d�tt. Semmi nem volt a sz�v�ben. M�g

akadtak k�sza gondolati, de ezeket a papn�k majd �gyis ki�lik bel�le.

�rzett valamit valaha is? Nem tudta.

Szerette �t valaki? Biztosan.

Volt �lete? Elfelejtette.

Esz�be fognak valamikor is jutni az eml�kei? Soha.

                                              4. fejezet

London, 10 �vvel k�s�bb.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Higed t�li �jszaka volt. A telihold ez�st�sen s�t�tt le a h�lepte v�rosra.

A kihalt utc�n egy Bryce Hughes nev� f�rfi igyekezett valahov�. Cs�nd

volt, nem mozdult semmi, csak a h�pelyhek kavarogtak. A fagy szinte

csontig hatolt. A f�rfi hirtelen megtorpant �s k�r�ln�zett. Tark�j�n

felmeredt a sz�r: valaki figyelte  Senkit sem l�tott. Egy percig m�g

f�lelt, majd tov�bbindult. Szidta mag�t a f�lelme miatt. Azt�n ism�t

megdermedt: most m�r hallott is valamit a legk�zelebbi sik�torb�l.

F�lelt. Semmi. Nem hallotta �jra.

 - Szedd m�r �ssze magad Bryce! - parancsolta �nmag�nak.

L�pett egyet, mikor valami brut�lis er�vel egy h�z fal�hoz csapta.Az

�jul�ssal k�zk�d�tt, de megpr�b�lt talpra �llni. A k�vetkez� t�mad�s

m�g hihetetlenebb er�vel �rkezett, �s ism�t a falhoz v�gta. Bryce

ism�t megpr�b�llt f�l�paszkodni. Orra er�sen v�rzett, a feje zsongott,

sz�d�lt �s n�h�ny bord�ja is elt�rt.

Amint nagy nehezen fel�llt, l�thatatlan ellenfele fekapta �s a leveg�be

emelte. �rezte, hogy valami az eg�sz test�t k�r�lveszi �s sz�rny�

er�vel szoritani kezdi. Hallotta csontjai roppan�s�t �s �rezte az

�mely�t� f�jdalmat. Folyamatosan ord�tott. Azt�n valami a fej�t kezdte

szor�tani, egyre er�sebben. Szemei kiguvadtak az iszony� nyom�st�l. A

f�jdalom m�r elviselhetetlen volt. Majd egy vak�t� feh�r villan�s.

megsz�nt a k�n. V�ge van.

Daphn� Layton Malone izzads�gban �szva �bredt r�m�lm�b�l. �gy

�rezte, hogy h�nyni fog. �lm�ban egy f�rfi brut�lis hal�l�t l�tta. A f�rfi

pedig nem volt m�s, mint egyik tan�ra, Mr. Hughes, akit sz�vb�l ut�lt.

Az �lom sz�rny� r�szleti villantak a kisl�ny agy�ba. Hughes ord�t, majd

mindent v�r bor�t. Ism�t r�t�rt a h�nyinger.

 - Nyugalom, kisl�ny! - mondta mag�nak. - Csak �lmodtad!

Vagy m�gsem? - tette hozz� gondolatban. Nem ez lenne az els� eset,

hogy amit �lmodott az meg is t�rt�nik. Rem�lte, hogy ez�ttal ez nem

t�rt�nik meg.

Daphn� �gy �rezte, hogy kisz�radt a sz�ja, �s menten szomjan hal.

Felkelt az �gy�b�l, beleb�jt k�nt�s�be �s papucs�ba, majd lement a

l�pcs�n a konyh�ba egy poh�r v�z�rt.

Megnyitotta a csapot, fogott egy poharat, majd a v�zsug�r al� tartotta.

De az m�r nem v�z volt, hanem... V�r!  Elejtette a poharat �s elkezdett

kifel� h�tr�lni a konyh�b�l. S�k�tani akart, de nem tudott. M�r majdnem

ki�rt a folyos�ra, mikor hangot hallott a h�ta m�g�tt:

 - Valami baj van Pocok?

Daphn� megp�rd�lt. Az aj�ban apj�t, Ned Malone-t l�tta.

 - Nincs semmi, papa! - felelte a kisl�ny.

 - Mit�l ijedt�l meg?

 - Cs...cs...csak egy p�k volt... - hazudta Daphn�.

 - Biztos minden rendben? - faggatta Ned.

 - Persze! - felelte, majd kil�pett a konyh�b�l. - Megyek �s

visszafekszem. J��jt, papa! - ezzel felszaladt a l�pcs�n.

 - Aludj j�l Pocok! - sz�lt ut�na Malone.

Ned elz�rta a m�g mindig csordog�l� csapot, majd az ablakhoz l�pett,

�s kin�zett a h�es�sbe. Ezen az �jszak�n sem j�tt �lom a szem�re,

mint m�r oly sokszor Veronica hal�la �ta. Rengetegszer gondolt a n�re,

�s mindig ez lett a v�ge: nem tudott aludni.

T�bb mint kilenc �ve t�rtek vissza a Plat�r�l, de m�g mindig nem �rezte

otthon mag�t Londonban. �js�g�r�k�nt dolgozott a helyi lapn�l, de ott

sem tudott nagyon beilleszkedni. Bar�tai alig voltak, szinte csak

Challanger, Roxton �s Marguarite.

R�gi nagy szerelm�t, Gladys-t nem l�tta (�s nem is akarta l�tni) a

haza�rkez�s�k �ta. Tal�lkoz�sukkor a n� elj�tszotta a szerencs�tlen,

megcsalt menyasszony szerep�t, holott, mint k�s�bb kider�lt, m�r j�

ideje egy�tt volt egy m�sik f�rfival.

Ned �let�ben az egyetlen �r�met a kisl�nya jelentette. Daphn�

k�ls�leg �s bels�leg is nagyon hasonl�tott Veronic�ra: hossz� sz�ke

haja volt, z�ld szeme �s lehetetlen term�szete, valamint cs�p�s nyelve

miatt sokszor keveredett bajba az iskol�ban. Egy hajsz�lon (�s Ned

meggy�z�k�pess�g�n) m�lott, hogy m�g nem r�gt�k ki. Malone

m�gsem tudott soha haragudni Daphn�ra. Rajta k�v�l senkije sem volt.

                                                    5. fejezet

M�snap az iskol�ban Daphn� megtudta, hogy Bryce Hughes t�nyleg

meghalt. Hirtelen nem tudta, hogy s�rjon-e vagy nevessen.

Megszabadult egyik ut�lt tan�r�t�l, viszont l�tta a hal�l�t, aminek egy

cseppet sem �r�lt.

Aznap k�ptelen volt koncentr�lni. Folyton a r�m�lm�nak r�szletei

k�s�rtett�k. Az egyik �r�n pedig hangokat kezdett hallani, amiket nem

�rtett, valamint a nyakl�nca is, ami m�g az anyj�� volt, halv�ny k�k

f�nyt kezdett �rasztani. Annyira koncentr�lt a hang meg�rt�s�re, hogy

nem vette �szre, amikor a tan�r felsz�l�totta. Csak azt hallotta, hogy

valaki a nev�t mondogatja.

 - Ms. Malone! - a tan�r m�r szinte ord�tott.

 - Tess�k? - k�rdezte �lmodoz� hangon Daphn�.

 - V�laszolna v�gre a k�rd�semre? M�gis mire v�r? - ki�ltotta a tan�r,

Mrs. Finch.

 - Arra, hogy felfordulj, v�n banya! - morogta a kisl�ny.

A megjegyz�st csak a k�zel�ben �l�k hallott�k, akik folytottan

felvihogtak.

 - Mit mondott? - k�rdezte idegesen Mrs. Finch.

 - Csak azt k�rdeztem, hogy mi volt a k�rd�s. - felelte �rtatlan k�ppel

Daphn�.

 - Kisasszony! - sziszegte a tan�rn�. - J�l tudja, hogy csak egy l�p�s

v�lasztja el att�l, hogy kicsapj�k. �gyhogy emberelje meg mag�t!

Daphn� erre m�r nem felelet semmi, csak lehajtotta a fej�t. Legut�bb

az apja mentette meg a kir�g�st�l, �s nem akarta �t m�gegyszer ilyen

helyzetbe hozni. Feln�zett, �s l�tta, hogy legnagyobb ellens�ge, Sally

Lewis kaj�nul vigyorog r�. Daphn� olyan pillant�st l�vellt fel�je, ami

egyb�l az arc�ra fagyasztotta a mosolyt.

Tan�t�s ut�n Sally nem �llta meg, hogy ne gonoszkodjon.

 - Mi van, kis surm�!? - �llt oda Daphn� el� az eg�sz band�j�val egy�tt,

aki �ppen legjobb (egyetlen) bar�tn�j�vel, Julia Roxtonnal

besz�lgetett. - Vigy�zz a sz�dra, mert apuci nem tud m�gegyszer

visszak�ny�r�gni ide. - mondta g�nyosan.

A piszk�l�d�s nem maradt v�lasz n�lk�l:

 - Kinyalhatod a seggem! - Daphn� keze �k�lbe szorult, �s m�r �ppen

neki akart ugrani Sally-nek, amikor Julia a v�ll�ra tette a kez�t.

 - T�nj el, Lewis! - mondta Julia. - Vagy �n folgalak felk�pelni!

 - Nocsak! - nevetett az. - Lady Roxton bemocskoln� a kis kezecsk�j�t?

Daphn� ism�t r� akarta vetni mag�t:

 - Na most m�r t�nyleg beverem az a mocskos pof�dat! - de Julia ism�t

visszafogta.

 - Hagyd Dee! - mondta. - Nem �ri meg, hogy emiatt r�gjanak ki!

A kisl�ny b�lintott, amjd bar�tn�j�vel egy�tt h�tat ford�tott Sally-nek,

�s elindult a kij�rat fel�.

De Sally m�g ut�naki�lltott:

 - Nem csoda, hogy ilyen vad�llat vagy, Malone! Hiszen any�d sincs! -

mondta gonoszan.

Ez m�r sok volt Daphn�-nak. Ez volt az a dolog, amit Sally a

legt�bbsz�r haszn�lt a provok�l�s�ra, �s mindig sikerrel j�rt, ahogy

most is. A kisl�ny eg�sz teste megfesz�lt haragj�ban. Julia l�tta, hogy

baj k�sz�l�dik, ez�rt megpr�b�lta lefogni bar�tn�j�t, de az ler�zta

mag�r�l, �s nekirontott Sally-nek. �k�lbe szor�totta a kez�t, �s olyan

er�vel csapta orrba a kekecked� l�nyt, hogy annak  eleredt az orra

v�re. Daphn� �jabb �t�sre emelte a kez�t, de Julia m�g idej�ben

elkapta. Sally-t talpra seg�tett�k a bar�tn�i:

 - Te vadbarom! - ord�tott Daphn�ra, mik�zben v�rz� orr�t t�r�lgette. -

Most n�zd meg, mit csin�lt�l! Ez�rt m�g ma kidobnak! Any�m ezt m�r

nem fogja t�rni.

Selly anyja, Mrs. Lewis volt az iskola igazgat�ja, ez�rt Daphn� biztos

volt benne, hogy Sally igazat mond. Most m�r �gy is mindegy...

 - H�zz b�rt a fogadra, Lewis - modta. - �s menj a hal�l fa...

 - Daphn�! - sz�lt r� fedd�n Julia, miel�tt befejezhette volna.

 - Most mi van Julie? - mondta az. - M�r �gysem ronthatok a helyzeten!

Sally ism�t egy tir�d�ba kezdett:

 - �gy k�romkodsz, mint egy kocsis! Any�d nem tan�tott meg rendesen

besz�lni? Ja persze! Neked nincsen any�d! H�lye kis lelenc! - mondta

mar� g�nnyal.

Daphn�t ism�t el�nt�tte a d�h, ism�t r� akart rontani ellens�g�re, de

Julia er�sen tartotta.

- FOGD BE A POF�D! - ord�totta Daphn�. Ekkor �jra meghallotta azt a

hangot, mint d�lel�tt,�s nyakl�nca ism�t feizzott. Hasogat� f�jdalmat

�rzett a fej�ben, majd egy pillanatra minden els�t�t�lt.

Ugyanebben a pillanatban az ablakok szil�nkokra robbantak sz�t, �s

Sally-t egy l�thatatlan er� dobta �t a folyos� m�sik v�g�re, ahol

nyekkenve �rt f�ldet.

D�bbent csend �llt be. Mindenki olyan pillant�sokat vetett Daphn�ra,

mintha egy t�meggyilkos volna. A kisl�ny meg se tudott sz�lalni.

R�n�zett Juli�ra, aki hitetleked� arccal n�zett vissza r�:

 - E...e...ezt te csin�ltad? - k�rdezte.

 - Nem tudom! - felelte k�ts�gbeesetten a kisl�ny. - Nem lehettem �n!

Az lehetetlen!

Marguarite az utc�n s�tl�lt, �s �ppen belemer�lt az aznapi �js�g

olvas�s�ba. A vez�rcikk nagyon h�tborzongat� volt:

HOLTAN TAL�LT�K EGY HAJ� TELJES LEG�NYS�G�T!

Marguarite tov�bb olvasta az �r�st:

Tegnap d�lel�tt futott be Dowerbe a D�l-Amerik�b�l �rkezett "Brave

Lady". A haj� egyenesen belehajtott a kik�t�be. A 30 f�s leg�nys�get

halva tal�lt�k. Mind�j�kkel egy-egy kardv�g�s v�gzett.

 - J�zusom! - Marguarite-et kir�zta a hideg.

Annyira belefeledkezett az �js�gba, hogy nem vette �szre a vele

szembe j�v� csukly�s, �s v�letlen�l bele�tk�z�tt.

 - Eln�z�st! - szabadkozott Marguarite. - Nagyon sajn�lom, nem vettem

�szre!

Az alak nem sz�l semmi, csak elviharzott.

 - Micsoda tusk�! - f�st�lg�tt mag�ban a n�. - �s m�g �n k�rtem t�le

bocs�natot!

�sszehajtotta az �js�gj�t, majd elindult hazafel�.

Az egyik sik�torban h�rom s�t�t �rny �lldog�llt:

 - M�g mindig nem tal�ltuk meg! - morgott az egyik.

 - T�relem Malla, t�relem! - v�laszolta neki a m�sik.

 - Meddig v�rjunk m�g Velkyn? - sziszegte inger�lten Malla. - Felesleges

volt Zin-carl�t k�rni, hiszen nem tud seg�teni!

 - Ha t�bb eml�ket adok vissza neki, akkor kics�szhat a kezemb�l! -

felete Velkyn. - �gy is meg fogja tal�lni, legfelejebb k�s�bb.

Malla fehorkant, majd elt�nt egy �resen �ll�, s�t�t h�zban.

A harag-szellem kifejez�stelen arccal �llt. Gondolkodott. T�z �v ut�n

m�r csak n�ha volt erre k�pes. Az el�bb bele�tk�z�tt egy n�be az

utc�n. Ismer�s volt a hangja.

Bar�t? Nem hitte.

Ellens�g? Lehet.

Vagy csak egyszer�en l�tta m�r valamikor? Val�sz�n�bb.

A szellem k�vette �rn�it, �s v�rta a tov�bbi parancsokat.

                                                  6.fejezet

<SPAN style="FONT-SIZE: 10pt; FO