Az �j cs�sz�rn�

A napkelte mindig gy�ny�r� volt a plat�n. A dzsungel az �jjeli es�t�l felfriss�lve �bredezett, a madarak reggeli k�rusa m�r r�kezdett aznapi �nek�re.

Marguerite Krux arra �bredt, hogy egy k�sza napsug�r befurakodott lez�rt szempill�i al�. M�g jobban bef�szkelte mag�t az �lel� karok k�z�, amikhez lassank�nt hozz�szokott.

-J� reggelt!- hallotta a suttog�st �s elmosolyodott. John Roxton azonnal meg�rezte, ha fel�bredt.

-J� reggelt!- felelt �s kinyitotta a szem�t.- Mi�ta vagy fel?

-Hm. nem is olyan r�gen-mosolygott a f�rfi.- Szeretem n�zni, ahogy alszol.

-H�t akkor...Tudod  �n mindent megteszek az�rt, hogy neked �r�met szerezzek.- Ezzel Marguerite lehunyta a szemeit �s �gy tett mint aki visszaaludt.

-Na nem! Veronica meg�l minket, ha megint elalszunk! -h�borgott  tettetett haraggal John- �s megint hallgathatjuk Malone csipkel�d�seit.

Mivel a n� tov�bbra sem nyitotta ki a szemeit, John csib�szesen elmosolyodott �s csiklandozni kezdte :-Te akartad!

Marguerite erre r�gt�n „fel�bredt” :-John...ne! K�rlek....Ezt megkeser�l�d! -k�zben kacagott �s megpr�b�lt visszacsiklandozni, tudva a f�rfi csikland�sabb n�la. Az eg�sz v�ge az lett, hogy birk�z�s k�zben lezuhantak az �gyr�l.

-Au! -ki�lltott fel f�jdalmasan Marguerite- John, te h�zt�l!- ugyanis � ker�lt alulra. V�laszul a f�rfi megcs�kolta.

A szoba ajtaja el�tt Veronica megk�sz�r�lte a tork�t.

-John, Marguerite.. Bocs�nat a zavar�s�rt, de lassan ideje lenne k�sz�l�dni. -A fiatal n� hangj�b�l kihallatszott a zavar. Arra gondolt, hogy vajon Malone-nal mikor jutnak el ide.

Egy szinttel feljebb, az asztaln�l m�r ott �lt Ned Malone �s George Challenger. �pp Ned mes�lt egy anekdot�t a gyermekkor�b�l, mikor Veronica csatlakozott hozz�juk.

-H�t a turb�kol� galambp�r?- k�rdezte Challenger professzor a dzsungel sz�ps�gt�l

-Mindj�rt itt lesznek-felelt Veronica �s kiss� elpirult.

-Veronica! Csak nem zavart�l meg valamit?! -k�rdezte Ned �s m�r alig v�rta, hogy az �r�k�sn�t �s a lordot ugrathassa.

-Biztos�thatlak r�la Malone, hogy semmit sem zavart meg! -csattant fel Marguerite d�h�sen. �gy tal�n minden m�k�nak az elej�t lehet venni.

-Semmit, amit k�s�bb ne lehetne folytatni. -hallotta John suttog� hangj�t a f�le mellett, �s �rezte a f�rfi kez�t a cs�p�j�n. A t�bbiek persze semmit sem vettek �szre-h�l’ Istennek !-Tal�n nekil�thatn�nk a reggelinek? -k�rdezte hangosan a f�rfi.

Reggeli ut�n a t�rsas�g-kiv�ve Marguerite-t -felkerekedett egy alapos vad�sz k�r�tra, mert k�szleteik alaposan ki voltak fogyva. Marguerite �nk�nt aj�nlkozott , hogy itt marad �rizni a fah�zat. M�r nagyon v�gyott egy kis mag�nyra. Szerette volna kimosni a haj�t, valamint a napl�j�ban is tetemes lemarad�s keletkezett. H�t igen , az ut�bbi id�ben est�nk�nt j�val kevesebb ideje volt!

Miut�n j�l ki�ztatta mag�t az �l� k�dban, s mik�zben sz�radt a haja, neki�lt napl�t �rni. Az  elm�lt p�r h�t esem�nyeit �tgondolva, kis mosoly derengett az arc�n.

H�l’ Istennek semmi izgalmas nem t�rt�nt a felfedez� csapattal. Lesz�m�tva persze azt, hogy John �s � �sszek�lkt�ztek. Miut�n megt�rt�nt az a bizonyos elalv�s, felesleges lett volna tov�bb titkol�zniuk a t�bbiek el�tt. Ut�na k�t teljes h�tig hallgathatt�k Malone elm�ss�geit, aminek Marguerite fenyeget�se vetett v�get, miszerint Malone hamarosan nevel� c�lzat� ver�st fog kapni. Roxton pedig b�sz�lten b�logatott.....

Nagyj�b�l itt tartott az esem�nyek le�r�s�ban a n�, mikor furcsa zajra lett figyelmes. Mikor megfordult, egy ismer�s figura �llt el�tte: -Tribune! Mit keresel itt? �s hogy ker�lt�l ide fel?

A h�ll�ember a r� jellemz� m�don elmosolyodott: -Megvannak a m�dszereim, Marguerite.

-�s minek k�sz�nhetem a l�togat�st? -k�rdezte a n� kiss� idegesen. -Tal�n megint a tr�nodat kell megv�deni?

Tribune v�lasza meglep� volt: -Egy�ltal�n nem. A  tr�nom a legnagyobb biztons�gban van. S�t,a n�pem egy cs�sz�rn�t k�vetel.

-�s mi miben seg�thet�nk?

-Ti semmiben, -sziszegte -Te azonban  ann�l t�bbet.

-Tess�k? -k�rdezte d�bbenten Marguerite, de kezdte lassan felfogni, mire gondol a h�ll�.

-Te leszel a cs�sz�rn�m, kedves Marguerite. Mi�ta megismertelek, az�ta tudom, hogy egy ilyen t�rsra v�gyom.

Marguerite ek�zben h�tr�lni kezdett az asztal fel�. -Sajn�lom Tribune, de nekem m�s elk�pzel�seim vannak a szerelemr�l, teh�t a v�laszom nem.

-Azt  hiszem nem fejeztem ki magam vil�gosan, kedvesem. -komorult el Tribune -Nincs v�laszt�sod!

Ezut�n minden pillanatok alatt t�rt�nt: Marguerite megp�rd�lt �s megpr�b�lta le�rni a napl�j�ba, hogy mi t�rt�nik vele, de csak egy T �s R bet� sikeredett, mikor Tribune elkapta �s egy rongyot nyomott a sz�ja �s az orra el� Marguerite r�gt�n meg�rezte a kloroform  szag�t, �s azonnal hevesebben kezdett el h�nykol�dni. Miel�tt elvesztette volna az eszm�let�t a n�, komolyan pr�b�ra tette a h�ll� emberfeletti erej�t.

A vad�sz t�ra rendk�v�l sikeres volt. T�bb h�tre elegend� �lelmet siker�lt szerezni�k. A t�rsas�g vid�man �rkezett vissza a fah�zhoz. Am�g fel nem �rtek a lifttel, nem vettek �szre semmi k�l�n�set. Roxton vid�man ugrott ki a felvon�b�l: -Megj�tt�nk, Marguerite! -majd d�bbenten elhallgatott. Az �tkez�ben p�r sz�k felbor�tva �llt, az asztalon �ll� cserepes vir�g a f�ldre ker�lt. Viaskod�s  nyomait lehetett felfedezni az asztal k�r�l .Egyed�l Marguerite  napl�j�val nem t�rt�nt semmi. Roxton k�t hatalmas l�p�ssel a napl�n�l termett �s belen�zett.

-Te j� �g! Mi t�rt�nt itt? -a t�bbiek is k�zelebb l�ptek.

-Valami t�rt�nt Marguerite-tel....

-Mit jelenthet a T �s R? -k�rdezte Malone, aki Roxton v�lla felett bekukucsk�lt a kis k�nyvbe.

-Tribune! -sz�lalt meg d�h�sen a vad�sz .

-Mit akarhat? -k�rdezte Challenger.

-Ezt k�nnyen kider�thetj�k. Elmegy�nk �s megl�togatjuk! -ezzel John pakolni kezdett.

Marguerite-hez lassan t�rt vissza az �ntudat. Amikor v�gleg mag�hoz t�rt ,egy d�san d�sz�tett szob�ban tal�lta mag�t. Egy baldachinos �gyon fek�dt �s Tribune �lt az �gya mellett.

-Kedvesem, azt hittem sosem t�rsz magadhoz!

-Tribune!- Marguerite-t el�nt�tte a vak d�h. -Jo... a t�bbiek �gyis r�j�nnek mi t�rt�nt velem!

-Senki sem fog r�j�nni! Te az eny�m vagy!

-Te pedig nem vagy norm�lis!

Tribune felpattant �s az ajt�hoz l�pdelt. -Jobb ha hozz� szoksz a k�r�lm�nyekhez! -Ezzel kiment a szob�b�l.

-Soha! -suttogta ut�na a n�, szemeit el�nt�tt�k a k�nnyek.

A Challenger-exped�ci� hamar el�rte a gy�kemberek v�ros�t. A legt�bb h�ll� m�g eml�kezett a kis csapatra az el�z� „kis” kalandjukr�l Tribune-nel. �gy minden z�kken� n�lk�l eljutottak a cs�sz�ri palot�hoz, s nemsok�ra m�r a cs�sz�r sz�ne el� is ker�ltek.

-�...a kedvenc melegv�r� bar�taim! -sz�lt Tribune mosolyogva .-Minek k�sz�nhetem l�togat�sotokat?

Challengernek felt�nt, hogy Tribune idegesen viselkedik, ez�rt �gy gondolta jobb ha m�g nem tudatj�k vele sejt�s�ket.

-Elt�nt Marguerite..- csattant fel Roxton, de a professzor k�zbev�gott: -�s �gy gondoltuk tal�n seg�ts�get ny�jtana a keres�s�ben. -Figyelmeztet�en a vad�szra n�zett.

-�, val�ban?- pr�b�lta a gy�kemberek ura tettetni a meglepettet. -Ez szomor�h�r. Persze hogy seg�tek a keres�exped�ci�ban. De milyen h�zigazda is vagyok! Biztosan elf�radtak az �ton! Pihenjenek le, am�g �n �ssze�ll�tok egy csapatot.

Ezzel intett egy szolg�nak, aki elvezette �ket a vend�gszob�kba.

Mihelyt kil�ptek a teremb�l, az �rs�g kapit�ny�hoz fordult: -Kett�zze meg a leend� cs�sz�rn�  �rs�g�t �s senkit se engedjenek be hozz�!

Ezalatt Marguerite a szob�ja ablak�ban �llt �s �ppen a sz�k�si lehet�s�geket fontolgatta Hirtelen a szemk�zti sz�rny egyik folyos�j�n valami mozg�s ragadta meg a figyelm�t. Nagyon ismer�s alakok vonultak ott egy szolga vezet�s�vel.

-„A t�bbiek!” -csillant meg el�tte a rem�ny.-„De val�sz�n�leg fogalmuk sincs r�la hogy itt vagyok. Valahogy tudatnom kell vel�k.” -gondolta.

Halk kopog�s hallatszott az ajtaj�n.

-Madam, a reggelije-egy ember l�ny l�pett be t�lc�val a kez�ben.

Marguerite agya l�zasan dolgozott. -Hogy h�vnak?

-Pylore-nak, asszonyom.

-Nos Pylore, k�sz�n�m a reggelit. Lehetne m�g egy k�r�sem? Egy �zenetet k�ne �tadnod valakinek.

-De asszonyom, a cs�sz�r megtiltotta...

-Pylore, van neked szerelmed?

-Igen, de...

-Akkor meg�rted milyen az ha valakihez akaratod ellen�re k�nyszer�tenek, mik�zben a szerelmed egy �p�letben van veled, m�gsem tud megmenteni, mert egy ijedt l�nyka nem mer seg�teni.

A szolg�l�l�nyon l�tszott, hogy kezdi beadni a derek�t.

-De asszonyom, �tkutat az �rs�g...

-Ne f�lj! Sz�ban mondom. Keresd meg lord Roxtont-� a magas barna f�rfi-�s mond neki, hogy keresse meg amit a farkasok el� vetett!

-Keresse meg amit a farkasok el� vetett?! -ism�telte meg Pylore egy kiss� zavarodottan.

-Ne f�lj � tudni fogja  mir�l van sz�!

Eb�dn�l Pylore-nak siker�lt el�rnie, hogy a cs�sz�ri eb�dl�ben, a f�asztaln�l szolg�lhasson fel. � j�rt k�zben a boroskancs�val, s megpr�b�lt a magas barna idegen k�zel�be f�rk�zni. Jobb nem jutv�n az esz�be, mikor Roxtonhoz �rt „�gyetlen�l” a nadr�gj�ra bor�totta a bort.

Tribune r�gt�n haragra gerjedt:

-Kiv�gezni az �gyetlent!

De John meg akarta menteni szeg�ny l�nyt: Ugyan Tribune! Csak egy kis bor. Ez�rt senkit sem kell kiv�gezni.

-Te szerencs�tlen, csakis lord Roxton kedv��rt kegyelmezek  meg neked-d�h�ng�tt m�g mindig Tribune.

-K�sz�n�m uram- suttogta hal�lra r�m�lten a l�ny. -Ha megbocs�t, a t�lal� asztaln�l van citroml�, azzal kiszedem a foltot.

-J�l van -ezzel h�tr�bb vonultak a t�lal�asztalhoz.

Mik�zben a l�ny egy kend�re citroml�t csepegtetett, suttogni kezdett: -Lord Roxton, a cs�sz�rn� �zeni �nnek, hogy keresse meg amit a farkasok el� vetett!

-Tess�k...

-A szomsz�dos sz�rnyban, Centauria volt cs�sz�rn� szob�iban megtal�lja . Most mennem kell.

Ezzel Pylore elsietett, miel�tt Tribune-nak b�rmi felt�nt volna.

John elgondolkodva �lt le az asztalhoz. Marguerite �zent neki, hogy itt van. Az els� cs�kjukra �s vit�jukra utalt. Tudta, ha viszont akarja l�tni a szerelm�t, az eb�d sor�n tov�bb kell sz�nlelnie. Az ev�s befejezt�vel visszavonult szob�j�ba, majd elmes�lte a t�bbieknek is mit tudott meg.

Mikor a vacsora id� elj�tt, Roxtont kimentett�k a t�bbiek, azzal hogy nem �rzi j�l mag�t �s lepihent. �gy Roxtonnak lehet�s�ge ny�lt, hogy megkeresse Marguerite-ot. Mikor megk�zel�tette Centauria volt szob�it vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy nem lesz egyszer� az �r�k�sn� kiszabad�t�sa. Az �rs�g meg volt dupl�zva, teh�t csak  az ablakon kereszt�l  juthatott be a n�h�z. N�h�ny szob�val arr�bb kim�szott az ablakok alatt v�gigh�z�d� p�rk�nyra �s �vatosan elkezdett araszolni a c�l fel� . J� n�h�ny megcs�sz�s ut�n sikeresen el�rte a n� ablak�t �s ben�zett.

Marguerite a h�t�n fek�dt, a plafont b�mulva. Eg�sz nap arra v�rt, hogy megtudja, siker�lt-e a terve. Hirtelen zajt hallott az ablak fel�l �s fel�lt. L�thatta, ahogy lord John Roxton , mint egy v�sott k�ly�k bem�szik az ablakon.

-Nem gondoltam volna, hogy valaha l�tom, ahogy a Fels�h�z egy tagja bem�szik az ablakomon-sz�lalt meg a n�.

-Azt hittem jobban �r�lsz majd nekem - mondta kiss� s�rt�d�tten John, de ekkor m�r  a n� a karjaiban volt �s �gy szor�totta mag�hoz, mint a fuldokl� a ment��vet.

-Azt hittem sohase tal�ltok meg! Tribune-nek teljesen elment az esze…

De nem tudta befejezni, mert a vad�sz megcs�kolta. Mikor v�get �rt a cs�k, John pr�b�lta �sszerakni a t�rt�nteket: -Teh�t Tribune az�rt rabolt el, mert �gy gondolta n�lad jobb cs�sz�rn�t nem tal�lna?

-Pontosan. Mi�rt,nincs igaza? -k�rdezte pajkosan Marguerite.

-De, nagyon is szerelmem. Te sz�letett uralkod� vagy…

-�n is ezt gondolom-sz�lalt meg egy �jabb hang a h�tuk m�g�tt.

-Tribune! -ki�ltott felh�borodottan Roxton. -Hogy k�pzelted! �s m�g megpr�b�ltad elhitetni vel�nk, hogy nem tudsz semmit Marguerite-r�l!

K�zben a n�t megpr�b�lta a h�ta m�g� rejtve v�deni.

-Ugyan lord Roxton , azt hittem m�r megismerted a m�dszereimet. Sajnos az �n fajt�mba nem szorult annyi nemess�g �s becs�letess�g, mint az emberbe. -jelentette ki Tribune. -Ez nagy szerencse a t�l�l�s szempontj�b�l.

-�n m�sk�pp l�tom a dolgot. -sz�lt k�zbe Marguerite -Az odakinti vil�gban a te fajt�d csak �rtelem n�lk�li cs�sz�m�sz�, m�g az emberek a vil�g mai urai!

-Engedj minket utunkra Tribune! -k�vetelte az angol lord.

-Nem �rtelek lord Roxton. Mi�rt kell neked ez a n�? A legut�bbi tal�lkoz�sunkkor is gondolkod�s n�lk�l sorsotokra hagyott volna, csakhogy mentse a saj�t b�r�t.

-�n egy kiss� m�sk�pp eml�kszem a dolgokra -jegyezte meg Marguerite kiss� szarkasztikusan.

Roxton agya l�zasan j�rt a megold�son.

-Tal�n annyi nemess�g csak szorult bel�d, hogy nem fordulsz egykori j�tev�id ellen. Ha j�l eml�kszem nem is olyan r�gen csak a mi seg�ts�g�nkkel siker�lt megszerezned a tr�nt.

-Ez �gy igaz, s ezt nem is felejtem el. Viszont azt nem �rtem, hogy mi�rt nem engeditek, hogy a kedves Marguerite-b�l cs�sz�rn� legyen?

John �s Marguerite egym�sra pillantottak.

-� m�r �rtem! Milyen romantikus! -sziszegte Tribune g�nyosan. -Szerelem! Ez is csak egy emberi �rz�s, ami gyeng�v� tesz. V�lem�nyem szerint Marguerite szem�ben �n vonz�bb vagyok, a hatalmam �s a vagyonom r�v�n.

-T�vedsz Tribune. J� dolog a gazdags�g, -mondta a n�-de nem minden  �ron. Meg k�l�nben is, ha �n lenn�k a cs�sz�rn�, v�gig k�s�rtene Centuria sorsa. M�r pedig �n nem v�gyom az eb�dl�asztalra f�fog�snak.

-Mint m�r mondtam nincs v�laszt�sod! -d�h�d�tt fel m�g jobban a gy�kember.

Ekkor azonban a palota m�sik sz�rny�b�l robban�sok zaja hallatszott. Ugyanis Roxton megbesz�lte az exped�ci� t�bbi tagj�val, hogy nagyj�b�l negyed �r�val az indul�sa ut�n keltsenek n�mi zavart, a menek�l�s�ket leplezend�. Kihaszn�lva, hogy a h�ll� figyelme m�sfel� terel�d�tt. John f�lrel�kve azt az �tb�l a palota kij�rata fel� rohant Marguerite-tel.

A kij�ratn�l – ahogy megbesz�lt�k -m�r v�rta �ket a professor �s a fiatalabb p�r. Mihelyt �k is meg�rkeztek, r�gt�n kimenek�ltek a v�rosba, majd onn�t a dzsungelbe.

Ek�zben az �rs�g parancsnoka Tribune-h�z rohant parancsok�rt.

-Imperator, ut�nuk k�ldjek egy csapatot?

-Ne!- vetette oda d�h�sen Tribune-, tudom mikor vesztettem. De hol fogok �n most cs�sz�rn�t tal�lni?!

A menek�l� Challenger-exped�ci� csak j� n�h�ny m�rf�ld megt�tele ut�n mert lelass�tani. Ekkor megk�nnyebb�lten  meg�llap�tott�k, hogy nem �ld�zik �ket. Mindenki meg�lelte Marguerite-et, sz�vb�l �r�lve neki, hogy �ps�gben megtal�lt�k.

A pihen� alatt r�szletesen elmes�ltett�k Marguerite-tel, hogyan rabolta el Tribune, mi t�rt�nt vele a h�ll�v�rosban.

-Sz�val Tribune meger�s�tette azt, amit �n m�r r�gt�l sejtettem: uralkod�sra sz�lettem. -jelentette ki a t�rt�net v�g�n az exped�ci� finansz�roz�ja, heves nevet�st v�ltva ki a t�bbiekb�l. -Nem �rtem mi olyan vicces ezen! -tette hozz� maga is nevetve.

A mellette �l� Roxton a derek�t �t�lelve a f�l�be s�gta: -Te mindig is az �n cs�sz�rn�m leszel!

                                                                         V�ge