Marguerite, olyan gyönyörű vagy
Olyan titokzatos, vidám, fájdalommal teli
Nem tarthatom rajtad az szemem
És arra gondolok, itt maradok érted
Közelebb akarlak tudni magamhoz
hogy közelebb tarthassalak, érted?

John, szegény, ne nézz rám így
Mert itt akarol lenni valahogy
Félsz, hogy elmenni látsz?
Még nem hiszem, hogy megteszem
Azt hiszem, itt maradok
Nem figyelve a félelmemre

Marguerite, hogy szeretném, hogy a kezed a kezemben tarthassam
De talán később, most nincs itt az idő
Elfordulsz és elmész
és én maradni akarok
Ezen az úton melletted
És azon gondolkodom, mit látok benned

 John, mit látsz bennem?
Akármi is az, ne hagyj el engem
Mit látok benned?
Erőt, törékenységet látok, vadászt, és urat is
Állsz és a szemembe nézel
És rájövök, hogy ezt imádom

Marguerite, itt maradok az örökkévalóságig
Csak veled, félelem és gyengeség nélkül
És boldog vagyok
Többé nem szomorú
Mert tudod, előbb vagy utóbb
valahogy együtt leszünk

John, tudsz várni, amíg készen állok?
Azt hiszem tudsz, tényleg
Hát csak várj arra amit nem tudok most elmondani
De ígérem, egy napon megtudod
Ne félj, mert előbb vayg utóbb
remélem együtt leszünk