Vihar

Újra leszállt az este az elveszett világra.

A természet csendes volt,a madarak is elhallgattak...csak a szél halk zúgását lehetett hallani,amint végigsimít a fák levelein.A nappal gyönyörű,szines virágok most szürkén hajladoztak,körbefogta őket a csend és a sötétség.

Már a faház is csendes volt,mindenki lefekvéshez készülödött.

Finn az ablaknál állt és szomorú arccal nézett ki az éjszakába,mintha valamin mélyen gondolkozna.

Veronica odaállt mellé,és érdeklödöen nézett rá.

-Segíthetek valamit?-kérdezte halkan

-Nem,köszönöm,csak elgondolkoztam..tudod,..mindegy fáradt vagyok,megyek a szobámba.Jó éjt Vee!

-Ha nem akarsz beszélgetni,jó éjt Finn!

-Talán majd egyszer elmondom.Aludj jól.-mondta a lány

Finn elindult a szobája felé,Veronica pedig egy különös kíváncsisággal nézett utána.Még soha sem látta ilyennek.

-Veronica!Veronica!Hol vagy?-szólt Marguerite  idegesen.

A szőke lány elkergette gondolatait,és Marguerithez sietett.

-Jól van,jól van, itt vagyok már,nem kell egyböl ugy nekem esni.

-Ma te mostál?-kérdezte az örökösnő

-Igen,de miért kérded?-érdeklödött Veronica

-Csak azért...mert teljesen összekeverted az összes ruhát..most válogathatom fél óráig az enyémeket,legalább segits-mondta Marguerite kicsit nyugodtabb hangon.

-Jól van!Ne haragudj!-mondta nevetve Veronica

A lányok 20 perc alatt végeztek a 

munkával,és fáradtan indultak a hálószobáik felé.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Marguerite felvette a hálóingjét,megfésülködött,írt egy keveset a naplójába és álmosan feküdt le az ágyba.Úgy érezte,mintha már több napja nem aludt volna,betakarózott és

kis idön belül már álmodott is.

Veronica még nem volt olyan álmos.Melegitett magának vizet és bevitte a szobájába a kiskádat,és fürödni készült.

Már teljesen levetközött,amikor kopogást hallott a ajtón.

.Veronica!--Neddy volt az.És benyitott,anélkül hogy a lány válaszolt volna neki.

-Én csak......ööö....-az ajtóban Neddy pont szemben állt Veronicával akin egy szál ruha sem volt.Amint tisztázta magában a helyzetet,a ajtó felé ugrott és kifutott rajta,mint egy nyúl.

Veronica belemászott a kádba és még mindig Neddy elvörösödött arcára gondolt,amitöl elfogta a nevetés.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Roxton nem tudott aludni.Csak feküdt a ágyában és Marguerite-re gondolt.Úgy érezte,mintha mindig is mellette lett volna és már száz éve ismerné és szeretné.Tudta hogy ez a nő most mást jelent neki,mint a többi.

Ezek között a gondolatok között aludt el késő ejjel,Marguerite-röl álmodozva.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

-A francba,megint esik.Akkor ma is sűrű programom lesz!-gondolta Marguerite mikor másnap reggel felkelt.

Szürke felhök sorakoztak az égen,és minden percben egyre több lett.Annyi esö esett egy éjszaka alatt,amennyi Londonban egy hónap alatt sem.A virágok viz alatt voltak,és a fűszálakat is alig lehetett látni.

-Bejöhetek,Marguerite?-kérdezte Roxton,a ajtó elött

-....igen...de...

Mielött a nő befejezhette volna Roxton már bent is volt a szobában.

-.de még hálóingben vagyok.-fejezte be a nő

-Nem baj,hm..egyáltalán nem,sőt.-mosolygott a férfi

-Gondoltam hogy neked nem.-nevetett Marguerite.

-Csak szólni akartam hogy gyere ki a konyhába,mert kész van a kávéd.

-Köszönöm.Pár perc mulva megyek...esetleg meg akarod várni míg felöltözöm itt a szobámban?-Marguerite közelebb ment Roxtonhoz,és átölelte a vállát.

-Hát,ha lehet...igen!-mondta meglepetten Roxton,és átfogta a nő derekát.

-Hát....persze hogy nem lehet,menj csak ki addig,majd megyek én is!-nevetett Marguerite,és elindult a szekrénye felé.

-Nagyon vicces,Miss Krux,a konyhában várlak.-ezzel a férfi  mosolyogva kiment az ajtón és becsukta maga mögött.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Már dél felé közeledett a idö,a faházban nagy volt az unalom,amint lenni szokott esö idején.

Veronica Marguerittel beszélgetett,Finn olvasott a szobájában,a férfiak pedig a konyhában ültek,és kávéztak.

Challengernek eszébe jutott hogy

a múlt nap lenn hogyott a faház elött egy kisérletekhez szükséges dolgot,amit fel akart hozni.

-Challenger,ne menjen most le,úgysem találja meg,majd ha eláll az esö-mondta Malone

-De értse meg,arra nekem most szükségem lenne,és tudom is hogy hova raktam,meglessz,sietek, pár perc az egész-mondta határozottan a professzor

-Jól van.Lemegyek magával-szólt közbe Roxton-mindjárt itt leszünk.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Mikor a két férfi visszaért,tiszta vizesen,nagyon meglepődötten nézett mindenki,mert Roxton egy 

fehér ruhás,szőke lányt hozott az ölében.Nagyon meg volt ázva,már éjjel is kint lehetett.Nem talált semmit ahová bemehetett volna,de úton a faház közbe összeesett.

-Ki ez a lány?-kérdezte Marguerite kissé morcosan

-Nem tudjuk,kinn találtuk a faház elött.Fektessük le és holnap megkérdezünk töle mindent.

-És hova,ha szabad kérdeznem,talán az én ágyamba?-mondta gúnyosan Marguerite

-....hm..nem is olyan rossz ötlet.-tette hozzá Roxton-akkor te majd az én szobámban alszol.

-Na...azt felejtsd el!Tul kicsi az az ágy kettönknek.

-Biztos ez?...Jól van....majd alszom a földön.-mondta a férfi mosolyogva

-Ha tényleg nincs más választásom,maradjon.-sóhajtott az örökösnő

A lányt lefektették Marguerite ágyába,aki egész délután fel sem ébredt.

Az egész nap beszélgetéssel és unalommal telt.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Lassanként ujra leszállt az este,de a nagy esö még mindig nem akart elállni.Most még nagyobb volt  a szél,és néhány villám is cikázott a sötét égen.

Már 10 óra volt,amikor a szőke lány halk léptekkel,félve kiment a szobából.Challenger éppen arra ment,és kicsit megijedt töle,mivel nem látta hogy ott van.

A lány a kezét nyujtotta neki.

-Maga...mentett meg?-kérdezte halkan

-Igen...én is...-válaszolta neki a professzor.

-A nevem Naira, egy törzshöz tartozom itt a fennsikon.Tegnap elindultam az erdöbe,amikor...a semmiböl egy hatalmas vihar lett.És nem tudtam hazamenni.Sajnos többre nem emlékszem-a lány szomorú szemekkel nézett Challengerre

-Kisasszony,itt biztonságban van,majd vigyázunk magára.A többiek már alszanak,de holnap majd beszél velük.Szerintem jobb ha most visszamegy pihenni.

-Hát akkor köszönök mindent,és jó éjt.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

-Alszol?-szólt halkan Marguerite Roxtonnak,aki a földön,egy leteritett takarókon feküdt.

-Nem,csak próbáltam-válaszolt a férfi

-Nagyon hideg van itt!-nyafogott a

nő.

-Ott?!És akkor itt milyen hideg van.Mi lenne ha...

-Tudom mire gondolsz-vágott közbe Marguerite-és azt hiszem,azt elfelejtheted.

-Nem gondoltam semmi olyanra,esetleg élénk a fantáziád,kedvesem.-mondta gúnyosan Roxton.

-Igen,persze,tudom.De,ha jobban belegondolok,feljöhetsz,de csak azért mert nagyon fázom,és nem másért-felelte az örökösnő

-Ó,köszönöm hogy lefekhetek a saját ágyamba,kisasszony!

Roxton bemászott Marguerite mellé az ágyba,aki szorosan átölelte,amin a férfi elöször meglepödött,de aztán viszonozta.

-Így már jobb?-kérdezte halkan a nőtől.

-Igen,az...és most aludjunk.

-Jó éjt,drágám-szolt a vadász

-Jó éjt!-bujt hozzá Marguerite

Pár perccel késöbb egymás karjaiban aludtak el,a hideg éjszakában.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Gyorsan reggel lett,de az esö még mindig nem állt el,és a vihar sem csendesedett.

Naira már korán reggel felébredt és kiment a nappaliba.Challenger is ott volt,ült a fotelban,és egy régi újságott nézegetett amit még Londonból hozott.

-Jó reggelt.-mondta halkan a lány

-Jó reggelt,hogy aludt?-kérdezte a professzor.

-Köszönöm...aludtam egy kicsit,bár az álmaim..

-Miért miket álmodott?..Jaj enézést nekem ehhez semmi közöm..

-Semmi baj,rosszakat.-válaszolt Challenger-menjen a konyhába,már csináltam reggelit.

-Köszönöm.-válaszolta a lány és a konyha felé indult.

Roxton is felébredt,kiment a szobából,de előtte betakarta Marguerite-t,és gyengéden megsimogatta az arcát,amire a nő felébredt.

-Jó reggelt.-mondta álmosan.

-Jó reggelt,hogy aludtál?

-Jól...és nem is fáztam-válaszolta mosolyogva Marguerite.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Veronica is kiment a konyhába.Challenger és Naira már rég a asztalnál ültek és beszélgettek.

-Veronica,de jó hogy jön,szeretném ha megismerné Nairát.

-Jó reggelt-mondta Naira halkan.

-Jó reggelt.Megtudhatom,honnan jöttél,és hogy kerültél ide?-kérdezte Veronica határozottan

-Egy törzshöz tartozom és a viharban eltévedtem.Nem találtam haza és..és többre nem emlékszem.

-Értem.Ha eláll az esö majd segitünk hazajutni.-mondta Veronica már barátságosabban

-Köszönöm.-válaszolta a lány

Marguerite felöltözött,és kiment kávét fözni.

-Jó reggelt-mondta kedvesen-

milyen volt az ágyamban aludni,kényelmes?-füzte hozzá cinikusan a szökeségre nézve

-...igen..az-válaszolta félénken Naira.

-Ha nem bánják és inkább bemennék olvasni a szobámba...vagyis..oda mégse,mert talán a kisasszonynak pihenni támad kedve...mindegy.Roxton ugye bemehetek a te szobádba?-kérdezte Marguerite.

-Csak tessék.

Marguerite visszavonult,a többiek kinn beszélgettek sokáig.Az idö gyorsan telt.

Naira megszerettette magát,majdnem mindenkivel.

-Bemegyek Marguerithez-mondta Veronica késöbb

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘-Mért viselkedtél vele olyan durván?-kérdezte Veronica Marguerittöl

-Mi?Durván?Még elegánsan fogalmaztam!Ez egy kis...

-Na!Mit tett hogy elsöre megitéled?-vágott közbe Veronica

-Ez a lány egy kis álszent ribanc,figyeld meg,olyan kedvesnek adja ki magát,és ki tudja milyen.Részemröl ennyit róla.-válaszolta Marguerite

-De....

-Nem nincs de.Véleményem lehet.

-A lehet,de nem biztos hogy mindig pont az a jó!-mondta erélyesen a szöke lány

-Mindegy!Én nem ugrálok neki az már szent!Hogy ti mit csináltok,a már nem az én dolgom.-mondta Marguerite és folytatta az olvasást

-Hát jó,akkor én most megyek.-válaszolt Veronica és becsukta maga mögött az ajtót.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘