-Nem értem, Ms Krux hogy sikerül magának mindig bajba keverednie.-jegyezte meg gúnyosan a vadász. –Ha nem ismerném jobban, azt gondolhatnám, hogy csak azért hogy én megmenthessem!

Marguerite szemei gyanakvóan összeszűkültek:

-Mire céloz ezzel?

Roxton elé lépett és az arcához hajolva mondta:

-Arra, hogy felakarja hívni magára a figyelmemet.

A nő döbbenten meredt rá:-Tessék?!

-Ne játsza az ártatlant hölgyem, nem áll jól! Mióta megjöttünk maga valahogy mindig az utamba akad.

Ekkor a nő végre megértette, mi jár a férfi eszében és felkacagott.

-Micsoda beképzelt alak maga!Ki nem állhatom magát, lord Roxton, és ha választanom kéne maga és egy troglodita között, hát a majomember óriási előnnyel nyerne!

-Csak nem biztos, hogy a szegény trog örülne ennek a választásnak.

Erre a nő ha lehet, még dühösebb lett.

-Maga, maga...!-és pofonra lendítette a kezét. Roxton –jó reflexeinek hála- elkapta a kezét és magához rántotta a nőt.

-Nocsak, a vadmacska kiengedte a körmeit?

-Eresszen el, vagy sikítok!- jelentette ki fenyegetően Marguerite, s igyekezett figyelmen kívül hagyni az érzéseket, amiket a férfi testének a közelsége keltett benne.

-Úgysem sikítana-ezzel a férfi  birtokba vette a száját.

Marguerite igyekezett jégcsapként ellenállni a férfi szenvedélyének.De hamarosan a szenvedély átvette felette az uralmat és engedett a férfi ostromló nyelvének és kinyitotta a száját.Roxton érezve Marguerite engedékenységét még közelebb szorította magához a nőt.Nem tudta volna megmagyarázni miért vesztette így el mindig az önuralmát ha ez a nő a közelébe került.

Ki tudja mi történt volna még , ha Ned Malone nem zavarja meg őket.

-Roxton!John!Merre van, Challengernek kéne egy kis segítség!

A férfi nehezen engedte el Marguerite-t, s még a fülébe súgta:

-Innen folytatjuk legközelebb.

Majd hátat fordítva elindult az őt kereső Ned felé.,

-Ne is álmodjon róla!-csattant fel a nő.

Szenvedély2

Veronica dudorászva öntötte üvegbe az utolsó adag lekvárt.Amíg a többiek különböző indokok miatt a dzsungelt járták, ő lekvárt főzött.

Ha jól hallotta , az egyik csapat vissza is tért.A hangokból ítélve Marguerite és Roxton jött fel a lifttel.Marguerite csilingelő kacagása hallatszott,majd:-Na de Roxton!-Ekkor Veronica a férfi mélyebb nevetését hallotta.

-Helló, Veronica!- üdvözölte az örökösnő kilépve a liftből.

-Veronica-bólintott a vadász is.

-Üdv!-válaszolt a lány.-Sikeres volt a vadásztúrátok?

-Igen is meg nem is.-szólt Roxton és jelentőségteljesen Marguerite-re nézett, aki egy kicsit elpirult.-De húst sajnos nem hoztunk.Remélem George-ék szerencsésebbek lesznek.

-Ez micsoda?-kérdezte Marguerite az asztalhoz lépve.-Lekvár?

-Igen, vegyes lekvár.

-Megkóstolhatom?

-Persze.Csak vigyázz, mert még forró.-ezzel Veronica megindult a lift felé.-Elmegyek fürödni,kb. egy óra múlva jövök.

-Rendben-mondta a másik nő, de közben már a lekvár foglalta le.

-Vigyázz magadra!-szólt utána Roxton.

Marguerite eközben belemerítette a mutatóujját a lekvárba. Roxton megbűvölten figyelte, ahogy a nő lenyalogatta az ujjáról az édességet.

-Hmm...isteni finom!

Mikor másodszorra is belemerítette, a férfi elkapta a csuklóját.

-Én is megkóstolom...-Ezzel a szájába vette a nő ujját.

Ahogy a férfi ajkai, majd nyelve az ujjához értek, Marguerite térdei elgyengültek.Mikor a lekvár elfogyott Roxton kijelentette:-Veronicának igaza van, tényleg forró!

Majd szenvedélyesen csókolózni kezdtek.Tudva hogy Veronica még egy darabig nem várható vissza, kapkodva vetkőztetni kezdték egymást.Roxtonnak épp sikerült kirángatnia Marguerite blúzának derekát a szoknyából, mikor a lift megindult felfelé.

-Francba!- kiáltotta dühösen a férfi.-Miért mindig velünk történik?!

Marguerite remegve gyűrte vissza a blúzát . –Úgy néz ki ez a világ rendje, John!Ha nem egy barbár horda, akkor jön egy Ned vagy George...