1,Gyerekrablás

-Légyszi!Légyszi!- az óriási gyerekszemek könyörögve néztek Ned Malone-ra.-Meséld azt a történetet, mikor puskaport csináltál a gonosz császárnőnek!

Malone sóhajtva kezdett bele a történetbe.A Jóisten tudja miért, de Centuriával történt kalandjuk volt a gyerek kedvenc története.Már legalább ezerszer kellett neki elmesélnie, aznap pedig másodszor.

-... és a gonosz Tribune azt mondta a hüllő harcosoknak, hogy én vagyok George bácsi. És...

-Cc-cc. Micsoda kemény szavak!- szakította félbe Malone-t egy jólismert hang. Az ifjú riporter talpra ugrott és megpróbálta a háta mögé rejteni a gyermeket.

-Tribune! Mit keresel itt? Ha jól emlékszek nem a legkedveltebb személy vagy felénk!- mondta haragosan, de a hüllő figyelmét inkább a kisgyerek kötötte le.

-Ned Malone, melegvérű barátom, hogy neked mekkora fiad van már!- és lehajolt a kisfiúhoz, aki Ned lábai mögül kukucskált ki.- Bár ha jobban megnézem, inkább azt mondanám, hogy a nagyszerű lord Roxtonra hasonlít.

-Én lord William Arthur Roxton vagyok! Mit jelent az hogy melegvérű?- kérdezte kíváncsian a kisfiú.

-William menj be kérlek a szobádba!- szólt Ned a gyereknek.

-Nem akarok!

-Will, mit mondott anyád?- kérdezte Ned egyre idegesebben.

A kisfiú lehorgasztotta a fejét és mormogva válaszolt: -Ha nem hallgatok Nedre, egy hétig nem kapok sütit.

-Oh, és már azt is tudom ki az anyja!- mondta kuncogva Tribune.- Egyedül Marguerite tagadná meg egy kisfiútól a sütiét!

-Akkor jobb ha békén hagyod ezt a gyereket, ismered Marguerite haragját.

-Ez nem is jutott eddig eszembe, köszönöm az ötletet!- ezzel Tribune megragadta a fiatalember nyakát és kezdte elszorítani az ütőerét.Ned harcolt az eszméletvesztés ellen, de az  oxigénhiány megnyerte a csatát.

William megrettenve nézte a történteket.-Neddie? Mi történt veled?- kérdezte megrettenve, mikor Malone elájult.

-Ne aggódj, kicsi Roxton, csak alszik.-próbálta Tribune megnyugtatni a fiúcskát.-Legalábbis remélem.-És egy kicsit hangosabban:- Nem akarsz velem jönni? Kilovaglink az erdőbe és a szüleid holnap visszahoznak, jó?

-Lovagolni fogunk?-kérdezte Will szipogva, de egyre izgatottabban.-Azt hogy kell? Nagy kaland lesz?

-Igen, az lesz.- „Le se tagadhatná, hogy kik a szülei.” gondolta Tribune.-Üzenetet hagyok a szüleidnek.- és írt egy rövid levelet.

                                        „Kedves lord Roxton és drága Marguerite-m!

                                          A kis lord Roxtont magammal vittem egy rövid

                                         Kirándulásra .A legközelebbi erődnél átvehetitek őt.

                                                                                 Tribune”

Ezután felkapta a kisfiút és lement a házból, ezúttal a felvonót használta.

2,A levél

Amikor Ned magáhoztért, pánikba esve vette észre, hogy a kis Will eltűnt. Gyorsan jelzett a többieknek a tükrökkel. A többiek egy órán belül hazaértek. Ahogy a felvonó felért a faházhoz, Roxton –mint az expedíció védelmezője- ugrott ki belől és körbenézett, hogy megtalálja a fenyegető veszélyt.

-Mi történt Ned?- kérdezte. Amikor látta, hogy nincs közvetlen veszély, kicsit megnyugodott. A többiek is kiszálltak sorban a felvonóból.

-El...elrabolta Willt!-krákogott Malone még mindig a fojtogatástól.

-Will!- sikoltotta Marguerite.-Ki volt az?- kérdezte Roxton dühösen és ijedten.

-Tribune. Figyeljetek, én megpróbáltam mindent, de ő...

-Túl erős-fejezte be helyette Veronica és aggódva nézett a férfira. A hüllőkéz nyomai világosan látszottak a nyakán.

Marguerite is Ndehez lépett.

-Ned, mindannyian tudjuk, hogy Tribune-nak milyen emberfeletti ereje van. Szerencse, hogy túlélted!

-Hálásak vagyunk neked –tette hozzá John.-De most sokkal fontosabb..

-Bocsánat John, hogy közbevágok- mondta Malone-, de hagyott itt egy levelet nektek.-ezzel átadta a darab papírt Marguerite-nek. Az hangosan felolvasta és més jobban elsápadt.

-Az a fattyú!-dühöngött Veronica.

-Megölöm!-fogadkozott Roxton és úgy megszorította a szék háttámláját, hogy elfehéredtek az izületei.

-Megint a segítségünk kell neki.-mondta Challenger, aki eddig csendesen állt a háttérben.-Azt javaslom, látogassunk el abba az erődbe amilyen gyorsan csak tudunk.

A többiek bólintottak egyetértésük jeleként. Mindenki a szobájába ment gyorsan összeszedelőzködni.

Marguerite néhány fontos dolgot pakolt épp, mikor Will játékmackója a kezébe került. Ahogy megfogta a játékot könnybelábadt a szeme.

-Nincs vele Mr.Arthur, egyedül van...-ezzel elkezdett sírni. Az elmúlt óra megpróbáltatásai legyőzték az erős asszonyt.

Roxton aki szintén a szobában csomagolt, átkarolta és próbálta megvígasztalni a feleségét.

-Ssh, kedvesem.Meg fogjuk találni, megígérem.-magát is próbálta nyugtatni ezzel.Úgy érezte magát, mint egy csapdába esett vadállat.-Marguerite, erősnek kell lennünk.Williamért.

Ennek meg volt a hatása.Marguerite megkeményítette magát.

-Igen, Williamért.-kicsit elmosolyodott.-De magammal viszem Mr.Arthurt.

Rekord idő alatt fejezték be a csomagolást, és megkezdték jó félnapos gyalogtúrájukat a hüllők legközelebbi erődítményéig.

Ezalatt Tribune már megbánta a gyerekrablást.A lovaglás után a kisfiú hamar elkezdett unatkozni. Vagy az anyja, vagy az apja, vagy pedig valamilyen Mr.Arthur-„Csak az öreg Summerlee lehet” gondolta Tribune.-után sírt.

-Csend legyen, kis ember. Megeszlek vacsorára ha nem fejezed be ezt a hisztit!

-Megeszel vacsorára?!- csodálkozott Will.

-Ah! Igazán sajnálom a szüleidet, hogy egy ilyem..

Egy ismerős hang vágott közbe:-TE SAJNÁLSZ MINKET!?- kiabálta Marguerite.-Majd én  megmutatom, mit sajnálj!

3,Okok

Ezzel előrerohant, mint egy anyatigris. A nyomában szorosan ott járt Roxton, készen hogy megölje Tribune-t.

-Ahh, a nemes lord Roxton és az én kedves Marguerite-em !- sziszegte Tribune. -Épp időben! Az ifjú  lord Roxton már hiányolt titeket. Marguerite, te szebb vagy, mint valaha!

-Te korcs! Add vissza a fiunkat! -kiáltotta Marguerite.

-Micsoda heves érzelmek egy ilyen hideg nőtől. Csak nem lettél érzelgős?- gúnyolódott a  hüllő.

-Anyu,apu!

Roxton eddig bírta idegekkel és puszta kézzel a hüllőnek ugrott. Azaz  ugrott volna, ha Marguerite vissza nem fogta volna Challenger és Malone segítségéve.

-John nyugodj le…

-Roxton, kérlek!

-Erőszakra semmi szükség, -feszengett Tribune- ha nem jöttök, már nem bírtam volna sokáig a kis szörnyeteggel. Vagy éhes, vagy szomjas, s állandóan a szüleit hívja. -Ezzel Tribune a kisfiút a szülei karjaiba lökte.

-Anyu! Apu! Nem fogjátok elhinni, mekkora kalandom volt!

-Will!- sírta el magát Marguerite és felkapva a gyereket szorosan átölelte.-Jól vagy? Nem bántottak?

Roxton is odalépett, és átölelte kis családját.Boldogan hallgatta fia beszámolóját a „nagy kalandról”. A többiek megnyugodva figyelték a jelenetet.Challengernek eszébe jutott korábbi sejtése.

-Tribune, miért volt szükség erre az egészre?-kérdezte és a kis családról Nedre nézett, akinek a torkán még mindig láthatóak voltak a hüllőkéz nyomai.

-Már vártam ezt a kérdést, professzor Challenger. Bocsánatot kérek mindenkitől a kis malőrért-ezeknél a szavaknál az ifjú újságíró gúnyosan felhorkantott-, de szerettem volna ha meghallgattok. Segítséget szeretnék kérni, és úgy gondoltam nos, hogy bizonyos múltbéli esetek miatt nem igazán számíthatok a ti önzetlen segítségetekre.

-Nem is értem, hogy jutottál erre a következtetésre- szólt közbe Veronica gúnyosan. Tribune helytelenítően nézett rá.

-És miben kéne segítenünk?-kérdezte Ned.-Csak nem egy újabb nőügy?

-Ez egy teljesen más természetű probléma!Nos, pár évvel ezelőtt meg nem támadási szerződést kötöttem az amazonokkal. Azonban nemrégiben a régi királynő-Selina- visszavonult, és attól tartok az utódja nem veszi ezt figyelembe.

-Hát ez kellemetlen.És hol jövünk mi a képbe?- kérdezte a dzsungellány.

-Úgy tudom, ti jóban vagytok az amazonokkal, és te-Veronica- évekig éltél velük.

-Hát az igazat megvallva nem feltétlenül békésen válltunkel tőlük..-mondta Challenger.

-De nem is haragban! Jó lenne ha tárgyalnátok az új királynővel, hogy újítsuk meg a szerződést.

-És nekünk miért lenne jó, hogy segítünk neked?- kérdezte hitetlenkedve Ned, miközben fájó torkát dörzsölgette.

-Mert így megakadályoznátok egy háborút és nem száradna a lelketeken több ezer hüllő és ember halála.

-Ezt nem gondolod komolya!- csattant fel Marguerite.

-Sajnos ebben egyet kell értenem Tribune-nel.-szólt Challenger.-Ha nem próbálunk békíteni..

-Na de George!-vágott közbe a dühös anya.-Azok után hogy ez a hüllő elrabolta Will-t és majdnem megölt eNedet, mi még segíteni akarunk neki?Ez abszurd!

-Drágám, George-nak igaza van-mondta a férje.

-Ez megint valami nemes lord szöveg?!

-Marguerite?!

-Jól van, jól van! Egy próbálkozást megér, de ha megint ki kell titeket szabadítani az amazonok fogságából, én nem állok jót  magamért!

-Erre nem fog sor kerülni!-ígérte a férfi.

-Tehát akkor Will-t ott hagyhatjuk Assai-éknál, épp útba esik a Zanga falu...-kezdte Marguerite.

-Miért, te nem maradsz vele otthon?- kérdezte John, aki szerette volna kis családját újra biztonságban tudni.

-Csak nem képzeled, hogy egyedül be engedlek az amazon faluba?-kérdezte Marguerite felháborodva.

-Ok,ok.

Miután mindent megbeszéltek, a Challenger-expedíció, Tribune társaságában útnak indultak az amazon falu felé.Útközben a Zangák gondjára bízták a kis Williamet, aki boldogan maradt Assai-nál, kinek kisebbik fia épp Will-lel volt egy idős.

4,Az amazonoknál

Ahogy a kis csapat elérte az amazon falut, minden nő ismerősként köszöntötte őket, bár jó pár év eltelt utolsó találkozásuk óta. Egyedül Tribune-re tekintettek kissé ellenségesen.

Mire a falu főterére értek, a királynő is értesült érkezésükről.A tradícionális öltözetet nem viselte más, mint Hyppolita.Barátainknak leesett az álla, különösen Roxtonnak.

-Remélem ezúttal nem neked lesz afférod a királynővel- súgta férje fülébe Marguerite. Roxton megnyugtatóan megszorította a vállát.

-Üdvözöllek titeket!-mondta az amazon királynő.-Veronica, professzor Challenger, lord Roxton-ekkor kisé elmosolyodott-, Ned Malone és Marguerite Krux-a nő nevét nem kevés ellenérzéssel ejtette ki.

Marguerite ugyanabban a hangsúlyban válaszolt neki:-Már Marguerite Roxton.

Hyppolita válaszul meglepetten felhúzta a szemöldökét:-Nocsak!Micsoda érdekes fordulat!

-Magam is így gondolom-sziszegte Tribune.

-Tribune!- komorult el a királynő arca.-Sejtem már minek köszönhetem ezt a látogatást.

-Nos tisztelt királynő, jól sejti. Tárgyalni jöttünk a hüllők nevében.Szeretnénk ha megújítanád a  Selina által kötött békeszerződést.-mondta Challenger.

-Az igazat megvallva kedves professzor,én magam is megszerettem volna kötni ezt a szerződést. Csakhogy nemsokkal a trónralépésem után az egyik szomszédos törzs úgy döntött, hogy ez az ideális időpont az amazonok leigázására.-magyarázta Hyppolta.-Szóval féléve folyamatos háborúban telik az életünk. Egyszerűen nem volt időm követet küldeni.

-Értem- felelte Tribune.

-Érdekes,-vetette közbe Veronica-minket nem támadtak meg, pedig szinte végig az ő területükön jöttünk.

-Ezen én is csodálkozom –válaszolt Hyppolita.-Talán mert ti nem vagytok amazonok.

- Valószínűleg.- hagyta rá Veronica.

-Akkor ez most egy nagyszerű alkalom megkötni a békeszerződést.-mondta Malone.

-Mielőtt leülnénk tárgyalni, pihenjétek ki magatokat-nyájaskodott a királynő.Megmutatom a vendégszállásokat.-Ezzel a palotához vezette őket. A vendégszárny legjobb szobáit kapták.

A rövid pihenő után barátaink úgy döntöttek, mivel mindkét fél hajlott az egyezségre, elég lesz, ha csak Challenger vesz részt a tárgyaláson, mert ő a legbölcsebb. A többiek úgy döntöttek tesznek egy sétát az amazon faluban.

Ahogy a széles utcákon sétáltak észrevették a folytonos készültség jeleit. Mindenki feszülten végezte a dolgát, gyerekeket és időseket nem lehetett látni.

A tanácsteremben ezalatt sikeresen megtárgyalták a szerződés minden pontját.Mind az Amazon Tanács, mind a hüllők császára egyetértett a békeszerződés fontosságában. Ezért azt tíz évre kötötték meg.Miután mindkét fél aláírta, Challenger elégedetten végignézett a termen. Habár nem tudományos felfedezést tett, mégis jól eső érzés vett rajta erőt.Nem hiába volt büszke magára, hiszen sok száz élet megmentésében segédkezett.

Ebben az emelkedett pillanatban a tanácsterem ajtaja kivágódott, és a Challenger- expedíció többi tagja rohant be rajta.

-Támadnak a barbárok!-kiáltotta Ned.-A védfalakat ostromolják!

-Még sosem merészkedtek ennyire a faluhoz.-sápadt el Hyppolita.

-Menjünk, segítsünk a védekezésben- kiáltotta Roxton, a tettek embere.-Talán a mi lőfegyvereink elriasszák őket!

Ezzel mindenki a falakra rohant, ahol test a test ellen harcoltak az amazonok és a barbárok.

Roxtonnak igaza volt, és mivel a barbároknak korábban már volt alkalma megismerkedni a tűzfegyverek erejével, a csatának gyorsan és viszonylag kevés áldozattal vége lett.

Azonban a barbár horda nem adta fel véglag, csak visszavonultak, s tábort ütöttek nem messze a falu falaitól.

A kis csoportnak is lett egy sérültje: Roxton. Egy nyílvessző szerencsétlenül épp a jobb karját találta el, így nem igazán volt harcképes.

A csata végeztével ismét összeülta tanács, ezúttal az egész Challenger-expedíció-Tribune-nel kiegészítve- jelen volt a megbeszélésen.

-Igen hálásak vagyunk nektek, hogy idegen és férfi létetekre harcba álltatok az amazonok oldalán.-mondott köszönetet a legidősebb amazon.

-Semmiség- mosolygott Veronica.

-Még hogy semmiség!- morogta Marguerite olyan halkan, hogy csak a férje hallotta.-Az életünket kockáztatjuk ezekért a ...nőszemélyekért.-Roxton csak mosolygott felesége füstölgésn, tudta csak azért morog, mert ő megsebesült.

-Az a baj, hogy ezzel nincs vége a háborúnak- aggodalmaskodott Challenger.-Valahogy végleg el kéne vennünk a kedvüketegy újabb támadástól.

Mindenki a gondolataiba merülve törte a fejét a megoldáson.

-Meg van!-kiáltott Roxton.-Ki kell hívni őket egy párbajra!

-Mi aza párbaj?- kérdezte egyszerre az amazon királynő és Tribune.

-Hát, nos a párbajban, például esetünkben , két ellenfél küzd az igazáért. Ha a mi emberünk nyer, ők elvonulnak és beszűntetik a harcot.Ha az övék, mi megadjuk magunkat.-magyarázta Ned.

-Szóval sok száz ember helyett küzd két ember-foglalta össze a legidősebb amazon.

-Pontosan-bólintott Challenger.

-Akkor én fogok párbajozni az amazonok nevében!- jelentette ki Hyppolita.

-Az nem fog menni.-szólt közbe Marguerite.

-És miért nem?

-Mert nő vagy.Gondolod hogy a barbárok kiállnak egy nő ellen?- kérdezte az örökösnő gúnyosan.A két nő egy darabig farkas szemet nézett, majd Marguerite folytatta.- Mindenképpen férfinak kell párbajoznia.-látva férje felcsillanó szemeit hozzátette:-John, te szóba se jöhetsz a sebesülésed miatt!

-Akkor én állok ki!- jelentette ki Malone.

-Nem-sziszegte közbe Tribune.-Úgy gondolom, hogy velem lenne a legnagyobb esély a győzelemre. Sajnálom Malone, de mint már bebizonyítottam, gond nélkül legyőzök egy embert közelharcban.