|
Témaindító hozzászólás
|
2004.01.31. 11:52 - |
Ez olyan ff lesz hogy mondjuk most én elkezdem a storyt és mindig valaki aki szeretné folytatja egypár mondattal vagy bekezdéssel!
Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtek a faházlakói.Minden nagyon nyugodt volt ami rikán történt meg hiszen a dzsungel közepén éltek!
Elkezdtek reggelizni amikor.....
|
[42-23] [22-3] [2-1]
és hát gondoltam, hogy megnézem kicsit közelebbröl is!Aztán amikor a kezemben tartottam ugy éreztem nem tudom elengedni!Furcsa érzés kerítette akkor hatalmába!Lehet hogy a kő átkozott volt és most ért utol az átok enegem?-kérdezte titokzatosan Marguerite!Erre John: |
És nem tudta mit csináljon. A szerencsére bízva elkezdett a szörny felé menni. Hirtelen feltartotta az ékszert, ami lilán elkezdett izzani. A szörny borzalmas hörgések közepette össze csuklott, és porrá lett.
-Hát ezt meg honnan tudta, Marguerite? Egyáltalán honnan volt ez a nyaklánc?- kérdezte gyanakodva John.
-Hát, tudja.. Szóval megláttam egy nő nyakában, így követtem, mivel ez az ékszer nagyon megtetszett... |
Igen a szörny egyre csak hátrált de az egyik pillanatban kiütötte Marguerite kezéböl a nyakláncot és leütötte Margueritet!
-A nyakláncot Roxton!-kiabált a vadásznak.
-Ne féljen nem lesz semmi baj!-mondta nyugodtan Roxton majd elkapta a nyakláncot és..... |
-A nyaklánc!? Na de Marguerite, ne bolondozzon.. -ellenkezett Roxton.
-De! Igenis hogy az! -kiálltotta a nő és letépte nyakáról a nyakláncot -Tessék, te szörnyeteg! Mi dolgod volt ezzel? Mi!?
Marguerite! Jöjjön vissz, még megsérül!- kérlelte John.
De nem. Marguerite csak ment a szörny felé, de mintha az is hátrált volna...! |
Valami más kellett ahhoz hogy legyözzék a szörnyet!De mi???Ezt se JOhn se Marguerite sem tudta!A szörny elkezdett feléjük futni amikor Margueritenek eszébe jutott a nyaklánca!Miért kellett a szörnynek a nyaklánca???
-John, a nyakláncom az a megoldás!-szólt Roxtonnak aki védelmezően elé állt.
..... |
-"Talán én, innen belülről kitudok törni..." -gondolta Marguerite, és nem is rosszul. A nő teljes erejéből belevette magát a harcba, a szörnyeteg nem kis megdöbbenésére. Ezalatt az idő alatt John is visszaszerezte a puskáját, és jópárat belelőtt a szörnyetegbe! De mintha az megsem érezte volna... |
El kezdett rohanni az óriási vadállat felé már ott állt elötte amikor elö is kapta fegyverét, de az állat kiverte a kezéböl a fegyverét!Marguerite eközben sírva kiabált Roxtonnak, hogy vigyázzon magára nagyon aggódott a férfiért ennyire talán még soha!A vadállat és JOhn elkezdtek verekedni amikor Margueritenek eszébe jutott valami... |
| Roxton semmit nem értett. Megpróbált mégegyszer Marguerite közelébe férkőzni, de nem. A láthatatlan burok visszataszította Johnt. Hirtelen hörgést hallott maga mögött! Mikor hátra pillantott megpillantotta, és nem is először, a szörnyet! Ő volt ott a faháznál is! Ő rabolta el azt, aki az Ő szívét rabolta el! El határozta, hogy ezt megfogja bosszúlni... |
| Marguerite volt az!John még éltébe nem örült ennyire hogy viszont láthatja a nőt!Rögtön elkezdett felé futni hogy megölelje, de mikor már ott állt elötte hirtelen beleütközött valamibe!Mintha egy mágikus burok vette volna körül Margueritet....... |
-Húhúú! Huhuhúú!- huhogott egy bagoly egy közelebbi fáról. Roxton egészen felvidult. Ezzel a bagollyal már régebben is találkozitt, nagyon jól megértik egymást. John érezte, hogy a bagoly el vezti őt szíve gyöngyéhez.
A bagoly tovaröppent egy közelebbi, majd egy távolabbi fára. Roxton követte, kit a faház többi lakói. A bagoly csak röpült, csak röpült. mostmár nem állt meg. Roxton úgy rohant, mint még soha, hamar lehagyta Veronicát, Nedet és a többieket.
Ő, tovább üldözte a baglyot. Hamarosan olyat látott, mint még soha: Marguerite.... |
Marguerite eltünt az Ő szeretett Margueriteje eltünt az Ő hibájából!Roxton nem is tudta hogy mondja el a többieknek, hogy mindenről Ő tehet......Veronica és a többiek már lenn is voltak és Roxton mellett álltak aki még mindig döbbenten állt és csak nézte a dzsungel amikor hallott egy ismerős hangot......... |
Reggelre azonban elaludt. Marguerite teste már sehol sem volt! Roxtonnak az ereiben megfagyott a vér: Marguerite eltűnt, ő meg itt durmolt! Semmi kétség, erről egyedül ő tehet! Nem csoda hát, hogy jajveszékelve körberohanta a faházat.
-Roxton, hová tűnt?- Veronica épp akkor nézett be Marguerite szobájába. Ijedten vette észre, hogy se a férfi, se Marguerite nincs bent. Lekiabált hát Johnnak:
-Roxton! Mégis, hova lett Marguerite?- hirtelen aggodalom csöngött a hangjában.
-Ő...Ő... -John nem tudott mit mondani.... |
Ahol Roxton bevitte őt a szobájába és lefektette az ágyra!
-Challenger mennyire súlyos a sebe?-kérdezte aggodva a férfi.
-Sajnálom, de nagyon súlyos a sérülése 50% esélye van arra, hogy túlélje!-mondta George szomorúan.
-Nem az nem lehet Marguerite nem halhatsz meg!Ne hagyj el kérlek!-mondta halkan John, miközben Margueritere nézett!
Roxton egész éjjel Marguerite mellett maradt reggel azonban ...... |
Csak a nyaklánca hiányzott! A szörnyeteget még látták, de hamarosan belevészett az egyhamgú tájba. Mindenki lefutott Margueritéhez. A nő még mindig mozdulatlan volt. A sok seb, amit szerzett erősen vérzett. Fölcipelték a faházba... |
Marguerite nagyon félt, de csak futottt amerre tudott!Beugrott a felvonóba és elinditotta lefele!A Szörny kiugrott az erkélyröl és egy indán követte Margueritet!A többiek dermedten álltak mire Veronica feleszmélt és az erkélyhez futott és látta, hogy Marguerite a földön fekszik mozdulatlanul.... |
| Mostmár semmi nem tarthatta vissza. Ezt Marguerite is jól tudta. Körülnézett, hogy valami fegyver után kapjon, de semmit nem talált... Így futásnak eredt! De rájött, ezt nem kellett volna! A szörny már a nyomában volt... |
Igen hasonlított az arca!Az arca olyan volt mint egy emberé!Hirtelen beugrott az erkélyről és üvöltve elkezdett mászkálni a házba majd egyszer csak meglátta amiért is jött!
Marguerite nyakára nézett a vadállat ami lehet hogy nem is volt annyira vad, odalépett a nőhőz, hogy letétje a nyakláncát, de Roxton még időben odaugrott így a szörny nem tudta megkaparintani a láncot!De félrelökte John-t aki megsebesült a kezén és újra Margueritehez fordult... |
Hirtelen egy hosszú, szőrös karmokban végződő kéz nyúlt föl az erkélyre. Margurite síkitozva hátraugrott, követték a többiek is. Majd egy másik kéz is, letörve az erkélyből egy darabot... Majd hirtelen a feje is felbukkant. Ocsmány és szőrős volt, a fogai 7 cm-eresek. Rövid füleivel és órási agyarával egy disznóra emlékeztetett. De volt benne valami más... Egy kicsit mintha egy emberhez is hasonlított volna!
<és ez most nem ide kapcsolódik.. Rachel, kérlek töröld ki az előbbi leveleim..:))> |
Az üvöltés ismét felhangzott; sokkal közelebbről...
És ezúttal egy másik hang is társult hozzá. Egy halálsikoly. Egy emberé. A faházban mindenki megmerevedett, mozdulni sem tudtak. Az vérfagyasztó, fájdalmas ordítás percekig visszhangzott a dzsungelben.
- Szentséges ég! - nyögte Challanger. - Mit művelhettek a szerencsétlennel?
- Nem kéne megnéznünk, mi volt ez? - kérdezte Roxton a puskáját szorongatva.
- Isten ments! - vágta rá sietve Marguarite. - Maga is így akarja végezni?
- Dehogy! - felelte Roxton. - De mégis...
A vadászt egy kintről érkező robaj szakította félbe.
Az elektromos kerítés sercegve, hangosan szíkrázott, drótok szakadása, oszlopok dőlése hallatszott, majd visítás és dühös mográs
Valami kidöntötte a kerítést, és most ott volt közvetlenül a faház alatt... |
Most sokkal hangosabb volt mint az elöbb!
-De minek lehet ekkora hangja?-kérdezte Veronica!
-Bele sem merek gondolni Veronica!-Mondta Marguerite!
Már mindenki felállt az asztaltól és feszülten figyelt a faház erkélyén!
Mégegyszer felhangzozz a szörnyű üvöltés erre mindenki összerezzent Veronica közelebb húzodott Nedhez Marguerite pedig Johnhoz!Persze ez nekik nem volt ellenükre, inkább élvezték a helyzetet!
|
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
