|
Témaindító hozzászólás
|
2004.01.31. 11:52 - |
Ez olyan ff lesz hogy mondjuk most én elkezdem a storyt és mindig valaki aki szeretné folytatja egypár mondattal vagy bekezdéssel!
Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtek a faházlakói.Minden nagyon nyugodt volt ami rikán történt meg hiszen a dzsungel közepén éltek!
Elkezdtek reggelizni amikor.....
|
[42-23] [22-3] [2-1]
Oksika Val!
Nyiss egy uj témát! |
Szupi lett:)) A következő lehet Vee-s?:))) Na meg Ned-es?:PP
:))) |
És ott folytatték ahol abba hagyták.........Reggel MArguerite ágyában aludtak mind a ketten amikor Challenger el kezdte keresni őket mert már 11 óra is elmúlt és benyitott Marguerite szobájába és csak ennyit mondott:
-Na végre!-majd nevetve kiment a szobából.
M&R 4ever!:)
Vége |
-Hát hogyne, kedvesem! -mondta Roxton, majd kiszaladt egy pohár vízért.
-Tessék, Gerorge! -mondta.
-Ó, nagyon hálás vagyok! Tudja sohasem tudok elaludni egy pohárka víz nélkül... Nem is tudom, hogy felejthettem el behozni.... Na mindegy, mindenesetre ezentúl jobban ügyelek. -mondta, majd a másik oldalára fordult és tovább aludt.
John visszament Margueritehez.... |
-Challenger!-mondták egyszerre.
-Ezt nem hiszem el!-szólt Roxton dühösen.-Persze kedves George!Megyek!-majd válaszul visszakiáltott Challengernek.
-Vissza jön még?-kérdezte Marguerite.
|
-Hát még én! -mosolygott vissza a nő.
Ekkor kiáltás hallatszott a másik szobából. Challenger volt az:
- Héé, John, hozna egy pohár bizet? Kérem!
.... |
-Hát szívesen!-válaszolt mosolyogva Roxton majd bemntek a szobába.
Mind a ketten leültek az ágyra és mielőtt Marguerite megszólalhatott volna John megcsókolta!
-Szeretlek Marguerite!-mondta Margueritenek.
......... |
....de Marguerite utána szólt.
-John! -mondta.
-Igen...?- kérdezte a férfi egy ásítás kíséretében.
-Nem akar itt maradni egy kicsit...? Csak beszélgetni... Annyi minden történt ma....
.... |
Ők is befejezték a vacsorát majd felálltak az asztaltól:
-Asszem ideje lenne aludnunk!-szólt Marguerite.
-Igen igaza van!Menjünk!-válaszolt JOhn.
Majd elkisérte Margueritet a szobájáig!
-Jó éjszakát John!-mondta Marguerite.
-Magának is!-Roxton.Majd elindult a szobája felé, de.... |
Hát, mondjuk nem is csoda, hogy olyan jó étvágya van ma. -szólt John csöndesen.- végülis magát kergette egy böhöm nagy fenevad...! Marguerite csak mosolygott.
-Hpát, jigzza van -mondta nevetve tele szájjal.
Mindeketten fölkacagtak. |
-Igen, úgy érzem megtudnék enni még akár 3 tányérral is!-mondta nevetve Marguerite.
-Ahogy látom tényleg képes lenne rá!-válaszolt Roxton.
Már mindenki befejezte a vacsorát csak Marguerite és John nem...... |
-Ahogy gondolja.- mondta Roxton.
Bementek az erkélyről a Többiek már javába eszegettek. Leültek ők is az asztalhoz, és egykettőre befalták ami a tányérjukon volt. Nem is csoda, hizs farkas éhesek voltak.
-Valaki egy kis repetát?- kérdezte Ned.
-Igen, én még szeretnék egy kicsit! -vágta rá Marguerite.
-Amint látom, ma eléggé jó étvággyal ült le enni!- vigyorgott Ned.
.... |
-Igen,igen kedvesem!Tudom hogy nem azért.......de nem hiszem el....!-mondta mosolyogva John!
-Nah jo lehet, hogy emiatt is egykicsit.....!-mondta Mag !
-Tudtam én!-szólt John.
-ÖÖÖ azt hiszem be kéne mennünk vacsorázni.....-mondta Marguerite terelve a témát. |
-Igaza van John... Végülis.. végülis mindannyian itt vagyunk, épségben...
-Na látja! -mosolygott Roxton.
-De... Azért ha lehet, ne mondja el a többieknek, jó? Tudom, hogy ez így nem a legjobb rájuk nézve... de...
-De magára igen..!- vigyorgott John.
-Ooo... nem, dehogyis, nem azért mondtam!!! -mentegetőzött Marguerite.
.... |
-Nyugodjon meg! Nem tudhatta az igazságot a nyakláncról!-mondta John majd átölelte Margueritet!
-De mi lett volna, ha nem sikerül legyőzni azt a szörnyeteget.....miattam haltak volna meg......!
-Nincs semmi ha mert sikerült és ez a lényeg!Itt vagyunk mindannyian biztonságban!-mondta halkan a férfi majd megcsókolta a nőt.
..... |
-Mostmár tudom... Miattam történt ez az egész galiba! A szörnyet a nyaklánc tartotta mindeddig fogva! És... És az a nő tudta, hogy mit csinájon vele! De amikor én elloptam, akkor már késő volt... A nyaklánc el vesztette az én kezemben a hatalmát, a szörny elszabadult... -mondta Marguerite és sírva John válllára borult.
... |
-Köszönöm John semmire sincs most szükségem!-mondta Marguerite szomoruan.
-Marguerite mi a baj?Valami rosszat mondtam?-kérdezte John aggodva.
-Oh nem nem dehogyis!Csak fáradt vagyok!Hosszu volt a mai nap!-mondta Marguerite nem tul meggyőzően!
-Marguerite mondja el mi a baja!Tudom hogy nem a fáradtság miatt van ez!
.... |
és Roxtont látta maga mögött.
-John, maga meg mit keres itt? -kérdezte meglepetten Marguerite.
-Ó, kedves hölgyem, csak jöttem megkérdezni, hogy nincs-e szüksége valamire ezután a fárasztó nap után. Mondjuk egy kis tea? Vagy valami harapnivaló? Esetleg egyéb? -mondta mosolyogva John.
.... |
Végre ujra itthon!-szolal meg Veronica!
-Jaj ne a reuma megint a lábamba!Öreg vagyok én már ehhez a maratoni futásokhoz!-mondta fáradtan George majd lehuppant az egyik székre!
Marguerite kinnt állt az erkélyen és nézte a csillagokat!Majd hallotta hogy valaki kimet hozzá az erkélyre!Hátrefordult és.... |
-Hát, ki tudja? Ebben az Elveszett világban minden lehetséges! -mosolyogott Roxton.
Ekkor odaértek a többiek is. Ned úgy kifulladt, hogy kapkodva vette a levegőt (akár a többiek), de azért megkérdezte:
-Hát ez meg mi volt? Roxton, miért rohant el mint egy eszeveszett? Oo... Marguerite előkerült? Ennek igazán örülök! -Vidult fel mégis a férfi. -Viszont most meséljenek el mident, hogy mi történt! Erről írnom kell egy cikket...! |
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
